Kedves Látogató!

Amikor a köszöntő szövegen gondolkodtam, épp egy Márai Sándor kötetet olvastam. Itt találtam ezt a néhány mondatot:

"Nem hitte, hogy az értelmesen rendberakott szavak még segíthetnek a világon és az embereken. És csakugyan, ebben a mi időnkben olyan különösen eltorzultak a szavak... tudod, az egyszerű szó is, embertől emberhez, ahogy mi ketten beszélgetünk most. Ez már mind csak fölösleg, olyan, mint a műemlékek. A valóságban valamilyen bőgés lett az emberi szóból... átváltozott, ahogy a nagy hangszórók zörögnek és rikácsolnak."

A helyzetet én is így látom, de az ellenkezőjében hiszek.

Éppen húsz évvel ezelőtt végeztem színészként és, miközben gyakoroltam a szakmámat, kidolgoztam egy módszert, ami a művészet technikai eszközeivel - beszéddel, zenével, tánccal, ritmussal, koncentrációval - segíti a teljes ember kommunikációját.
Éppen tíz éve kezdtem ezt tanítani a Színház-és Filmművészeti Egyetem Beszéd Tanszékén a színművész hallgatóknak, teszem ezt ma is.
A Zeneakadémia meghívásának eleget téve öt éven keresztül oktattam minden tanszéken, ahol csak beszélni, vagy énekelni kell.
A Katona József Színházban beszédkurzusokat vezettem, amelyből színházi előadás is született.

A professzionális művészek egyre inkább érzik úgy, hogy az egyetem elvégzésével nem érhet véget az állandó gyakorlás, az új, fiatal rendezők által kért megoldások pedig egyre bővülő technikai tudást igényelnek, ezért egyre több profi társulatban tartottam és tartok beszéd-kurzusokat.

2005-ben megírtam az első könyvemet, mert hiányát láttam egy olyan tankönyvnek, amelyből a művészeti egyetemeken oktathatok.

Nagy meglepetés volt számomra, hogy ezt a kiadványt nem a művészek kezdték el keresni elsősorban, hanem a "civil élet" minden részéről érdeklődtek iránta, jogászok, lelkészek, politikusok, tanárok, orvosok, azaz sokféle szakma képviselői, akiknek a beszédtechnika és a kommunikáció elengedhetetlenül fontos.

A társadalmi és üzleti élet azon igényes szereplői kértek tőlem kurzusokat, vagy állandó tanácsadást, akik megunták az importált, magyarított, sablonos kommunikációs tréningeket, melyeknek a világon semmi közük nem volt az egyéniségükhöz, csak valami általános, mindenkire érvényes igazságot próbáltak megfogalmazni és mindenkire ráerőltetni, kortól, nemtől, habitustól függetlenül.

Gyakorló édesanyaként azt tapasztaltam, hogy az óvodában, iskolában sincs kellő hangsúly a beszéd-kommunikációs nevelésen, a kreatív meseszövésen, vagyis a gyökereknél vágjuk el a kommunikációs nevelési igényt, a pedagógus képzésben is csak nyomokban létezik ilyesmi.
Egyre nagyobb figyelmet fordítottam a gyermekek fejlesztésére, útjára indítottam egy pedagógus továbbképzést és megírtam egy beszédfejlesztő mesekönyvet óvodások és kisikolások számára, mely egy új, művészeti módszereken alapuló kommunikáció-beszéd fejlesztő program első lépése.

Összefoglalva: fontosnak tartom, hogy pontosan, érthetően fogalmazzunk, kommunikációnk legyen egyéniségünknek megfelelő, kellőképpen laza, egyszeri, egyedi, megismételhetetlenül a miénk, kisgyermekkortól a felnőtt élet minden területéig.

Ezért lényeges, hogy ügyfeleim egy helyen találjanak:

  • Az egész embert célzó, integrált, saját, speciális területekre kidolgozott módszert
  • Technikailag pontos, egyénre szabott, egyedi kommunikációs oktatást
  • Kreatív beszéd-kommunikációs megoldásokat
  • Rugalmasságot
  • Diszkréciót

Ezért hívtam életre a Beszédcentrumot.

Találjunk egyszerű szavakat, embertől emberhez, ahogy mi ketten beszélgettünk most.

 

Illés Györgyi

2010. január